Heti Összefoglaló Week 8 (2/2)

Colts – Titans [31-34]

Az AFC Dél rangadója hozta el a forduló egyik legjobb, fordulatokban gazdag mérkőzését. A szezonban már nem először nagyon jól kezdtek a hazai pályán játszó Colts játékosai, mivel az első negyed feléig egy 14-0-s előnyt tudtak kialakítani Pittman két elkapott TD-jének és közte Ryan Tannehill interceptionjének hála.
Ezt követően -szokásos módon- visszaesett az Indy támadójátéka és zárkózni is tudtak a vendégek 14-7-re, ami után újra nem sikerült pontokat feltenni a táblára egy elrontott negyedik kísérlet miatt, így visszakerült a labda a Titanshez, majd kissé kaotikus eseményeket lehet látni a pályán. Tannehill egy sacktől szorongatva el tudta dobni még éppen a labdát, ami viszont az ellenfélhez került, interception. Nem örülhettek sokáig a hazaiak, mert az eladott labda visszahordása végén fumble-t vétett Tyquan Lewis, -amiben sajnálatosan le is sérült- a játékszer visszakerült a Tennesseehez. Ezt egyből sikerült megbüntetni AJ Brownak egy 57 yardos TD elkapással. Az órán viszont maradt annyi, hogy a félidő előtt egy field goalos Colts előnnyel menjenek pihenni a csapatok.
A második félidőben a vendégek támadójátéka feljavult, és inkább a passzokat és a play action játékokat helyezték előtérbe, így a pályán is magabiztosabban haladtak, a második félidő első drivejában meg is szereuték a vezetést Westbrook-Ikhine révén. Nem tétovázott sokat az Indy, következő driveban, egy nagy DPI-nak köszönetően már az endzone torkában találták magukat, így Wentz passzát, Doyle könnyedén értékesíteni tudta, 24-21.
Az adok-kapok egy kicsit csendesedett, a Titans passzjátéka nem megy mindig annyira gördülékenyen és talán az oldalvonal mellett már sejtették, hogy Derrick Henry első negyedben összeszedett kis sérülése komolyabb, mint aminek kinéz, így az ő játékára nem tudtak olyan mértékben számítani. Természetesen ez megnehezítette a vendégek dolgát, hogy a legjobb játékosok nem tud 100%-5 nyújtani, így ebben a driveban is csak field goalig jutottak. Ekkora viszont fellépett a védelem és az elég óra gyilkos Colts támadójátékot meg tudta állítani a félpályán, így bő 5 perccel a meccs vége előtt lehetőségük volt elbillenteni a meccset döntetlen állásról.
Henry még egy kulcs 4th&1-t megoldott, de utána újra puntra kényszerültek, amivel beragasztották az ellenfelüket a saját endzonejuk elé. Itt történik a mérkőzés legfontosabb és talán legmegmosolyogtatóbb pillanata egyben, mikor Wentzre érkezik a nyomás az endzoneon belül, a safety eléől menekülve jobbnak látta kacskán eldobni a labdát, ami egyenesen Elijah Molden kezében köt ki, pick 6! Szűk másfél perce van a Coltsnak döntetlenre kihozni hétpontos hátrányból a találkozót, aminek kulcs játéka egy 3&16-ra, egy majd’ 40 yardos Pittman elkapás, gyönyörű játék. A másik kulcs mozzanata a drivenak, mikor Wentz elindít egy 40 yardos bombát az endzone irányában, de sárga zászló, DPI, egy yardosról jöhetnek a hazaiak. Taylor ki is használja, jó az extra, TIE GAME.
Az Indy nyeri meg a pénzfeldobást, de nem tudják kihasználni az előttük álló lehetőséget, de a Titans sem, így dupla punttal kezdődött a hosszabbítás.
Az egész meccsen hullámzóan játszó két irányitó közül Carson Wentz hibázott elsőként, megdobta második INT-jét Byard kezébe. A rövid pályán biztonsági játékokkal haladó vendégek egy 45 yardos field goalal tudták behúzni a győzelmet.
Nagy elszalasztott lehetőség volt az Indianapolis számára, zárkózhattak volna csoporton belül, de a nagyon sűrű AFC-ben nehéz lesz egy wild card helyet elcsípni és ezt a meccset követően a csoportgyőzelem elúszni látszik. Muszáj lesz javítaniuk a meccsen belüli inkonzisztens játékukon, mert nagy előnyt tudtak kialakítani a meccse elején, sőt utána se hengerelt a Titans, mégse tudták ezt kihasználni.

Jets – Bengals [34-31]

A Mike White csereirányítóval felálló New York Jets kicsit „félve” várhatta a fordulót megelőző AFC vezető Cincinnati Bengalst, de ennek jelét nem mutatták és egy tökéletes driveval kezdték a mérkőzést, egy TD-vel a végén. Kicsit ugorjunk egyből az időben, White első 14 passzkísérletéből 12 sikeres volt. Az első sikertelen passz egy felpattantó labda után interception lett, amivel Bates egészen a Jets 1 yardosáig futott vissza, ám a hazaiak nagyszerű védekezésének köszönhetően mind a négy próbálkozás sikertelennek bizonyult a Bengals oldaláról, így visszakerült a labda a zöldekhez. Sikerült kiverekedni magukat a saját endzonejuk közeléből, majd egy újabb felpattanó labdát, most Pratt szerzett meg, így jutottunk el, hihetetlen szerencsétlenül, Mike White 14/12, 2 INT statisztikájához, aminek a negatív része legkevésbé se rajta múlott. A második rövidpályát már ki tudták használni a vendégek, Joe Mixon végül az 1 yardosról futott be 6 pontért és az azt követő extrával ki is egyenlítettek.
Az ezt követő driveban ugyan szép játékhívásokkal haladt a Jets, de csak egy 56 yardos sikertelen field goalig jutottak, újra rövidpályán a Bengals, kicsit nehézkes driveval ugyan de egy szokásos Burrow-Chase kombóval újra 6+1 pont került a táblára, átcsúszva a második negyedbe. Már itt látszott, hogy a Jets front seven remek munkát végez, sikerül siettetni Burrowt és/vagy szabálytalanságra kényszeríteni a támadófalat, a futójáték teljesen elvételéről nem is beszélve.
A következő hazai drive ismét egy labdavesztéssel záródott, Crowder nagy játéka végén kiesett a kezéből a labda és -ugyan most nem rövidpályáról, de- támadhatott újra a Cinci. Ahogy az előbb írtam, a futások nem nagyon ültek, így inkább passzjátékban használták Mixont, aki meg is háláta egy majd 50 yardos elkapással, aminek oroszlánrésze elkapást követő megtett yardok voltak. A másik kulcs a mérkőzésen a new york-i front seven mellett a redzone védekezésük, mivel a Bengals újra első és goallal támadhatott, de ezt is sikerült kivédekezni ugyan ezt nem nullára, egy field goalt engedtek, de így is remek teljesítményt nyújtott a D. Nem hagyta kihasználatlanul ezt az offense sem, egy hibátlan two minute drillel robogtak át a pályán, aminek végén egy passzolt TD-nek örülhetett a hazai nézősereg.
A második félidőben újra leparancsolta a Jets védelem a vendégeket és az ezt követi driveban viszont White sérülése miatt, Josh Johnsonnak kellett beállnia, de az ő vezényletével is eljutottak a redzoneba, ahol Denzel Mims oriási endzone dropjánanak köszönhetően csak 3 pont került fel a táblára. A mai nap Tee Higgins volt a mélységi célpontja a Burrownak egy ~50 yardos játéknak köszönhetően egyből ott voltak a Jets tízesén belül, ahol Mixon kapott egy checkdown passzt, amivel újra átvették a vezetést.
A következő hazai támadássorozatra szerencsére Mike White visszatérhetett QB poszta. A negyedik negyedre átnyúló drive tökéletes volt egészen a végéig, ahol egy 3rd&goal szituációnál sackelték az irányítót, így maradhatott a field goal, csak zárkózni tudott a New York.
A Bengals ezt a kicsi megtorpanást kihasználta, és egy nagyon szép driveval újra Joey B passzolhatott egy hatpontosat, az extrával együtt már két labdabirtoklásra nőtt a távolság a két csapat között.
Gyöngyörű drive, gyönyörű driveot követ, White passzát az újonc futó, Michael Carter váltotta be hat pontra, hála a remek challengenek, de a kétpontos kísérlet nem jó, így marad közte 5 és maradt még 4 és fél perc az órán.
Itt viszonylag könnyedén lezárhatta volna a meccset a Cincinnati, sok órapörgető játékkal, de ehelyett az első játékban Burrow, az őt siettetni igyekvő Shaw Lawsont kvázi fejbe vágja a labdával, amit a védő meg is szerez, a Bengals redzonejából jöhet a Jets, amit szinte egyből TD-re is váltanak, a mérkőzésen először vezetnek a hazaiak, ráadásul a kétpontos kísérlet egy „new york special” keretei közt, Crowder passzolt Whitenak, 3 pontos előny! A Bengals viszont puntolni kényszerül, mivel megint remekül érkezett a passrush.
A meccs végéig a Jetsnél marad a labda, óriási upset, a liga egyik leggyengébb csapata, csereirányítóval megveri az AFC első helyezettjét.

Texans – Rams [22-38]

Ez a mérkőzés a kickoffot megelőzően „országos egyes” státuszban volt és nem is okozott csalódást, kivéve a Texans szurkolóknak, nagyon simán mosta le őket a pályáról a vendég Los Angeles Rams, szinte hibátlan játékkal.
A driveok egyenként bemutatása most kevésbé indokolt, mivel az első félidőben egy houstoni oldalról sikeres redzone védekezést leszámítva, minden támadásából pontot értek el a hazaiak, míg a vendégekről ez annyira nem mondható el, hogy nem is csak az első félidőben, még a harmadik negyedben sem sikerült pontokat felrakni a táblára. A klasszikus felállás történt, az a csapat játszott, akinek minden összejött az ellen, akinek semmi. Természetesen a két csapat kvalitása között hatalmas a különbség, ami a meccs alatt a játék minden aspektusában meg is mutatkozott.
A vendégek silány passzkátéka mellett, a futójáték se működött, immáron Mark Ingram kiválásával. Míg az előbbit a secondary uralta a front sevennel karöltve, a másikat meg csak a D-line vette el.
Az utolsó negyedre viszont a Rams kvári B csapatával játszott, így lehetőséget kapott a Texans a felzárkózásra. Sikerült egy nagyon szép 22-0-s negyedik játékrészt produkálni, ami viszont sajnos csak a garbage time illusztrációja lesz a lexikonokban.
Stafford vezetésével Ramsnek nem volt nehéz feladata, kötelező volt hazai pályán a győzelem és meg is mutatta, hogy a foci minden szegmensében képesek hibátlan játékra, míg a vendégek már kacsinthatnak a jövő évi draft első három helyezett valamelyike irányába.

Chargers – Patriots [24-27]

Ez a mérkőzés is szoros eredményt hozott, immáron a -kivételesen nem 10, hanem- 9 órás idősávban. A kezdősípszót megelőzően a hazaiak voltak a meccs esélyesei és szükségük is volt nagyon a győzelemre, mivel az előző fordulóban ki tudták pihenni az óriási zakót a Ravens ellen és az egyre sűrűsödő AFC-ben tényleg minden win számít. A másik oldalon viszont az a Patriots állt, akik mintha kezdenének magukra találni, támadásban és védelemben is egyaránt.
Nagyon sima los angelesi TD-vel kezdődött a mérkőzés, mint kés a vajon úgy mentek át a Pats védelmén bármi probléma nélkül, aminek a végén Ekelert tolták be a társak hat pontért. Sima drive, sima driveot követ, meg történt az első ütésváltás, aminek a végén Harris szintén egy rövidyardos szituációban szerzett TD-t, 7-7. Ezt 1-1 punt követte mindkét oldalon, ami után egy hatalmas 80 yardos futással, Justin Jackson repítette a hazaiakat az ellenfél redzonejába, amit ki is használtak, Herbert egy 6 yardos touchdown passzt osztott ki Keenan Allennek. A másik oldalról válasz nem érkezett, mivel egy remek támadássorozat végén, egy mégremekebb védekezéssel sikerült 7 ponton tartani a vendégeket. Innentől lépett fel igazán a Patriots védelme, az endzone torkánál tartották a Chargerst, így rövidpályával jöhettek, amit a szezonban gyengélkedő redzone offense most se tudott kihasználni, 7 yarddal a célterület elött sikerült megállítani őket, csak field goalra futotta, 14-10.
Két és fél perc volt az órán de ezt egyik csapat se tudta egyből jól kihasználni, újból 1-1 punt következett, amik után a kék-sárgáknál lehetett a labda megint, bő másfél perccel a félidő vége előtt, ám ekkor Justin Herbert Adrian Phillips védő kezébe juttatja a labdát. Fél pályát kellett megtennie a New England-nek, de ezt se tudták 100%-an kihasználni, mivel megint csak egy field goalt sikerült értékesíteni.
A második félidőt a Pats kezdte és ezen a meccsen gyengélkedő Mac Jonesnak „szerencséjére” áttolhatták a futójátékra a hangsúlyt, mivel a gyenge futás elleni védelemmel felálló Chargers, nyelte ezekből a yardokat szépszámmal, amiket néha 1-1 sikeres középhosszú passz tarkított. Nem lehet New England meccs fumble nélkül, ezt kielégítve most Kendrick Bourne hagyta el a labdát, átadva a kezdeményezést a hazaiaknak. Vendég szempontból hála a feljavuló védelemnek, sikerült 0 veszteséggel kijönni az eladott labda után, sőt a liga egyik legjobb rugójává váló Nick Folk egy újabb hárompontossal vette át a vezetést. A gyengélkedő los angeles-i támadójáték csak egy másdik field goallal tudott válaszolni, amivel ugyan visszavették az előnyt, de csak 1 ponttal.
Ahogyan az elmúlt pár évben szokás a Patriotsnál, ha nem megy a támadás, majd a védelem hozza a nagy játékokat, ez most sem történt máshogy Adrian Phillips második interceptionját szerzi, amivel egyenesen az ellenfél endzonejáig futhat, a sikeres 2 pontos kísérlettel már 7 pont van közte. A hazai offense továbbra is küszködött, ami után újra punt következett. Egy hatperces időgyilkos driveot követően, újabb három pont került fel a tábálára, így már két labdabirtoklás volt közte.
Egy nagyon szép másfélperces támadássorozat végén még egy TD-t tudott szerezni a hazai csapat, de az onside kick nem sikerült, így 27-24-es végeredmény maradt.
Bajban lehet a Chargers, mivel egy olyan meccset buktak el, ahol papíron esélyesebbek voltak, illetve kétszer egymás után mondott so-so csődöt az eddig jól működő offense.
Míg a Patriots egy fontos győzelmet húzott be, ha tartják a felfelé ívelő formát, ebben a körbeverésekkel tarkított, szoros AFC-ben, még akár esélyük is lehet a rájátszásra.

Seahawks – Jaguars [31-7]

Egy újabb -talán meglepetésre- sima mérkőzést láthattunk Seattleben, a hazai Geno Smith csereirányító vezérletével kiütéssel tudtak győzedelmeskedni a Jacksonville felett. Bíztam benne, hogy a Dolphins ellen aratott siker, plusz az egy hét pihenő, kicsit gatyába rázza a csapatot, de ennek éppen az ellenkezője történt, talán idén a leggyengébb meccsét produkálta a Jax. Eddig inkább a védelemmel volt a probléma és a támadóoldalon leginkább „csak” a labdavesztések miatt ment döcögősen, most szinte 0 volt a teljesítménye, még a special teamnek is. Sok mindent elárul, ha a csapat a mérkőzés utolsó két percén belül tud pontokat szerezni és ez itt se volt másképpen. A futójátékot teljesen megölte a Seahawks, a passzjátékot meg vagy konkrétan a playek milyensége ölte meg, mivel szerintem nagyon Lawrence kvalitásaira van bízva, vagy éppen, ha neki sikerül megoldania, akkor az elkapói ejtik el folyamatosan a labdát kulcs szituációkban.
A túloldalon viszont minden úgy működött, ahogyan azt eltervezték, semmi kockázat, de Geno Smith remek játékának köszönhetően az első három negyedben sikerült TD-ig vinni a csapatot, ami bőven elég volt az ellenfél katasztrofális játékának köszönhetően. Kicsit problémás lehet hazai oldalon, hogy a futójáték itt se tudott jól menni, de az előbb említett helyzetnek köszönhetően nem volt probléma.
Az egyébként elég unalmas meccs legszórakoztatóbb pillanata az volt, amikor az egyetlen vendég pontszerzés után onside kickkel próbálkoztak, amiből sikerült benyelni egy újabb TD-t, mindenkinek ajánlom megtekintésre, ugyanis nem sűrűn látunk ilyet.

Broncos – WFT [17-10]

Lehet vitatkozni, hogy ezen a mérkőzésen hatalmas védőpárbajt láthattunk, vagy inkább két kevésbé kompetens offense szenvedését, mindenki döntse el magában. Ami viszont biztos, hogy mindkét csapat támadófala nem könnyítette meg az irányítója és a futójáték dolgát. Összesen kilenc sacket láthattunk, amivel rendre sikerült földbeállítani a driveokat. A félpályát átlépve mindkét alakulat hatékony támadófocija szinte mindig leromlott, amivel 40-50 yardos field goalra kényszerítették magukat. Az első szűk másfél negyedben pontot se sikerült szereznie senkinek és a félidőt is, 10-3-as denveri vezetéssel kezdhették meg.
A második játékrészben a mérkőzés képe nem változott sokat, a passzsiettetések leuralták a támadásokat, így az amúgy se liga elitjébe tartozó irányítóknak még nehezebb dolga volt.
A harmadik negyed végi washingtoni TD-nek köszönhetően az utolsó játékrészt 10-10-es döntetlennel kezdhették a csapatok, ám itt sikerült már MÁSODJÁRA is egy field goal kísérletet blokkolnia a hazaiaknak, így az is belefért, hogy a harmadik negyedben ők is rontottak egyet.
Négy és fél perrcel a vége előtt a Broncosnak viszont sikerült végig vinnie a kávzi győztes driveot, aminek a végén Melvin Gordon futott be az endzoneba. Mindez azért volt győztes drive, mivel a vendégek -egyébként jól kinéző, redzoneig tartó- támadássorozatát egy hatalmas fumblel zárták le, Chase Young zseniális játékának köszönhetően.
Így kialakult a 17-10-es végeredény amivel a Denver tudja tartani a lépést az AFC nyugati csoportjában.

Vikings – Cowboys [16-20]

A héten beszámolt már a sajtó, hogy Dak Prescott játéka kérdéses és aznap, sőt a meccs előtti bemelegítés során fog eldőlni. Így is történt, pár orával a kickoff előtt érkezett a hír, hogy kihagyja a mérkőzést, ami szerintem egy remek döntés volt, (főleg a végeredményt látva) mivel a saját csoportjuk megnyerésében senki nem fogja őket veszélyeztetni, szóval a rájátszás szinte tuti, inkább most pihenje ki a sérüléseit.
Ezzel kis túlzással odaadták a lehetőséget a Vikings kezébe, mondván „nekünk annyira nem kell ez a W, nem kockáztatunk, ti jöttök.” Ezzel szemben a hazaiak egyáltalán nem tudtak élni a kínálkozó lehetőséggel, egy nagyon gyengén muzsikáló támadójátékot tudtak a Cowboys ellen felvonultatni, (278 yard összesen) így visszakerült a lehetőség Cooper Rush csere QB-val felálló Dallashoz, akik köszönték szépen azt.
Az álmoskásan kezdődő mérkőzés jellege egész az első félidőig tartott. Az egyik oldalon a vendégek irányítója még kereste a formáját és próbált beleszokni egy éles NFL meccs miliőjébe és ahogy haladtak a driveok szemmel láthatóan egyre nagyobb sikerrel oldott meg, egy csúnya hibát leszámítva, amiből interception lett egy felpattanó labda után, ahol inkább nem is a passz minősége, hanem a döntés volt rossz.
A hazaiak részéről az első driveben elért sima TD után már egyből mutatkoztak a problémák, hogy se Kirk Cousins levegőben, se Delvin Cook földön nem tudja hozni a kellő yard mennyiséget hozni.
A második félidő harmadik játékából pedig, a mérkőzés legszebb pillanata, Rush 76 yardos TD passza Wilsonnak kerekedett ki, amivel kiegyenlítettek a vendégek.
A mérkőzés további részében, (a következő 11 driveot, ) a puntháború határozta meg, amit 1-1 field goal színesített mindkét oldalon. Amit egy óriási sacket követő fumble se tudott kibillenteni, mivel a Vikings nem tudott élni a rövidpálya jelentette előnnyel.
Több felesleges szabálytalanságnak köszönhetően ugyan a Minnesota elér a vendégek redzonejába, de 4&5-re a field goal mellett döntöttek, így a Cowboysnak lehetősége volt eldönteni a meccset, ami sikerült is, egy igazi game winning drive keretei között. Két kulcspillanat Amari Cooper zseniális 33 yardos elkapása, valamint Zeke Eliott first downja a redzoneban, amit 3&11-re oldott meg. Első és goalra egy szép felpassz után TD-t szerzett a Dallas, beállítva a 20-16-os végeredményt.
Nagy győzelem vendég oldalon, csereirányítóval is sikerült lemendzselni a meccset, míg a Vikings résézről egy újabb nagyon vereség amivel a zsebükben mégnehezebb lesz elcsípni a wild card helyezések egyikét.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: