Heti Összefoglaló (Week 6 4/4)

Vikings-Panthers [34-28 OT]

Sam Darnoldból kezd előbújni a régi énje: Már az első passzából egy érthetetlen interceptiont dobott. A Vikings a rövid pályából csak egy nagyon közeli mezőnygólt tudott szerezni. Az újabb viking támadás még annyira sem sikerült fényesre: Jefferson fumblejét Haason Reddick szedte össze.  Ebből a Panthers meg is szerezte a vezetést, Chubba Hubbrad touchdownjával. Egy remek visszahordás után ismét rövid pályát kapott a Vikings támadósora. Mezőnygólig most is sikerült eljutniuk, azonban a red zoneban megint megakadt a tudomány, így maradt az újabb 3 pontos rúgás. Ezt követően viszont végre összejött egy szépen megkomponált Minnesotai drive, és Chris Herndon kapott el egy 1 yardos TD-passzt. A Vikings megpróbálta a két pontost, azonban AJ Bouye parádésan ütötte ki Dalvin Cook lábát a gólvonal előtt. A visszatámadásból a panthers megint csak puntig jutott. Az összesen 28 pontig jutó csapat, a sok pont ellenére nagyon szenvedett az egész meccsen az előrehaladással. Ez köszönhető volt annak, hogy a harmadik negyed vége felé egy punt block touchdownt is összehozott a speciális egység. Ez viszont csak feltüzelte a Vikings támadóegységét, és az ezt követő driveban futásokból és play actionokból darabokra szedték a Panthers védelmét. Ezután újabb Minnesotai pontszerzések jöttek, majd 28-17-nél végre sikerült kicsit megráznia magát a párducok támadósorának. A meccs végére Darnoldék szinte lehetetlen helyzetbe kerültek: 1:54-gyel a meccs vége előtt 8 pontos hátrányban a saját 4 yardosukon 4. és 10-et kellett megoldaniuk. De végül is sikerült ez is, és utána a többi játék is, és Robby Anderson touchdown elkapásával és egy okos 2 pontossal kiegyenlítettek. Minnesotai jó szokáshoz híven Greg Joseph még az utolsó másodpercben kihagyott egy Field Goalt, így jöhetett a hosszabbítás. Itt a Vikings kétséget nem tűrően végighaladt a Panthers védelmén, és Dalvin Cook touchdown elkapásával megnyerték a rangadót. Kirk Cousins visszatért az első pár meccses formájához, és végül 373 yarddal 3 touchdownnal és 0 interceptionnel zárt. Sam Darnold 207 yardot 1 touchdownt és 1 interceptiont szorgoskodott össze.

Seahawks – Steelers [20-23 OT]

A Seahawks szurkolók félve várhatták a vasárnap esti rangadót, mivel a csapat kezdő futója Chris Carson és ami a legfontosabb, Russel Wilson is IR listán találta magát és ennek eredményét a bőrükön tapasztalhatták.
Mind a két támadóalakulat elég takarék fokozaton működött. Míg a vendégek Geno Smith csereirányítóval valamelyest indokoltan, de a Vasasról ez már nem mondható el. Mind a két csapat a -talán- nagy játék rejtette kockázat miatt, de teljesen lemondott a mélységi passzokról. Erre rásegített seattlei oldalon, hogy nem bíztak Smith-ben, a harmadik kísérletekre is rövid screen, vagy checkdown passzokat dobattak vele. A hazaiaknál viszont már érezhető Big Ben karerő hiánya, emiatt Harrist futtatták, passzoknál meg szintén őt, illetve az újonc Freiermuthot erőltették, de mindketten rövidtávú célpontok. A csapatot Diontae Johnson vezette 7 elkapással, de az emellé társuló 71 yard is megmutatja, hogy rövidebb útvonalakon használták inkább.
A mérkőzés végére itt is marad izgalomból kellő mennyiség. A field goal párbajjal végződő negyedik negyed után itt is jöhetett a hosszabbítás, ahol a Steelers győzedelmeskedni tudott TJ Watt labdaszerzésének köszönhetően. A kulcs a két csapat között egyértelmű az egyik kezdő irányító hiánya volt, mert vele is hasonlóan szokott működni a ’Hawks offense, de azok a nagy játékok hiányoztak, amiket megszokhattunk, ha Wilson van a pályán. A másik pedig a két gyenge támadófallal felálló védőfalak. Ebben hatalmas fölénye volt a hazaiaknak, és e negyedik negyed végén kulcs sacket és a hosszabbításban fumblet kiharcoló TJ Watt bebizonyította, hogy megéri azt a nagy szerződést.

Bills–Titans [31-34]

Számomra a hét egyik, ha nem a legnagyobb meglepetését okozta a monday night football. Igen, így tud kinézni a Tennessee, ha kellően ül a futójáték, a passzjáték és a védelem egyaránt. A védelem „csak” két dologban jeleskedett, az egyik, hogy sikerült elvenni a futójátékot a Billstől teljesen és nem csak Singletarytől, hanem az idén egyre többet futó Josh Allentől is. Nagyon fegyelmezett volt a front seven és mindig tudtak reagálni Allen megindulásaira, de ami mégfontosabb, az a redzone védekezés. Kétszer sikerült field goalon tartani a Buffalot és a meccs végi döntő pillanatban sikerült kivédekezni a negyedik kísérletet. Ami a támadókat illeti, Derrick Henry már nagyon sokadjára bebizonyította, hogy ő a király és ennek hozománya volt az is, hogy Tannehill tudott passzokkal operálni pont annyira, hogy ne tudjon eltolódni a vendég védelem egyik fajta játék felé se.
Ahogy már említettem sikerült elvenni a futójátékot, így a tavaly Billst idézve, szinte csak a levegőben tudtak megtenni yardokat. Egészen ezzel nem is volt probléma az ellenfél húszasáig, ahol az erősségüket jelentő hosszú és/vagy scramble játékok a rövidpálya miatt elvesztek.
A mérkőzést eldöntő playről lehet sokat beszélni, McDermott és Daboll bízott az irányítójában és a csapatában és el akarták dönteni a meccset a biztos hosszabbítás helyett, ami most nem sikerült, újabb vitaalapot szolgáltatva a régi motorosok és az analitika hívői között.
Mindenesetre nagyon érdekes volt látni, hogy a lesajnált Titans védelem képes volt szintet lépni, illetve a Bills idén már a második olyan meccsét bukja el, ahol ők az esélyesebbek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: