Heti Összefoglaló (Week 6, 2/4)

Chargers-Ravens [6-34]

Az egyik legjobban várt mérkőzés volt a vasárnapi kora esti idősávban. A javuló Ravens offense (és Jackson) illetve a Chargers (és Herbert) eddigi remek szereplése egy végletekig kiélezett mérkőzést vetített előre.
Ám végül, sem kiélezett sem izgalmas mérkőzés nem lett belőle sajnos.
2. negyed utolsó 5 percéig kellett várnunk az Chargers pontszerzésig (sikertelen extra ponttal). Addig a Ravens Lamar Jackson vezérletével megmutatta Staley-ék gyenge pontjait, amit már a Browns elleni mérkőzésen is láthattunk. A futás elleni védelmet szinte teljesen feladva, tudott Jackson is lubickolni és persze ezen a meccsen is mutatott néhány olyan improvizációs megoldást, amiért még mindig Őt tartják a legjobb atletikus QB-nak. Az MVP éve után Lamar, tavaly nagyon sok kritikát kapott a passzjátékát illetően, amire idén elég erőteljesen próbál rácáfolni, eddig sikeresen. Ami némi aggódásra adhatott okot Jackson esetében az az int-ek száma, ami mióta „elkezedett” passzolni (törvényszerűen) emelkedett.
Chargers oldalon gyakorlatilag a teljes tanácstalanságot láthattuk ezen a meccsen, ami a jövőre nézve adhat okot itt is aggodalomra. Herbert a körülményekhez képest nem játszott rosszul, annak ellenére, hogy a statisztikai lapja nem ezt mutatta. Ahogy a los anglesiek feladták, úgy a baltimoreiak annyira fektettek hangsúlyt az ellenfél futójátékának a megállítására, sikeresen.
A következő heteket tekintve a Ravensnek talán enyhül a sorsolás erőssége (ha lehet ilyet mondani az NFL-ben), a Chargersnek idén egy közepesen gyenge sorsolás jutott, így a csoporton kívül már nem igen fognak playoff aspiráns csapattal összefutni, szóval innentől kötelező W-ket kellene látnunk Staleyéktől, de tudjuk, hogy a Chargersről van szó, így bármi megtörténhet és az ő esetükben annak az ellenkezője is… :’D

Cardinals-Browns [37-14]

Talán a forduló másik csemegéjének ígérkezett ez az összecsapás, egészen addig, amíg nem jött a hír, hogy Nick Chubb nem out lesz ezen a napon.
A Browns kétfejű futószörnye így „csak” egy fejre zsugorodott, de még így is egész jó esélyekkel várhatták ezt a találkozót.
Ahogy várni lehetett a Cardinals az első drivejukkal magához ragadta a kezdeményezést és gyakorlatilag 4,5-5 perces támadósorozatokkal alig engedte vissza a pályára a Browns offenset. 2. negyed elején Mayfield egy sack során fumblet is vétett, amiből ez volt a 2. idén (az elmúlt 3 évben 4-4 fumble-el zárt), de nem is ez volt a nagy érvágás, hanem, hogy a saját 18 yardosukon történt meg 14 pontos hátrányban, amit végül az Arizona „csak” egy Fg-al tudott megbosszulni. Ezután jött a „szokásos” Mayfield (önbizalom) összeomlás és egy interceptiont is megdobott, amit a Cleveland 28 yardosáig vitt vissza Robert Alford. Ezután is csak 3 pontot tudott feltenni az Arizona, így a 2 rövid pályás támadásukból, összesen 6 pont jött össze, amivel „meccsben” maradt még a Browns (20-0). A félidő utolsó 2 clevelandi támadása, 2 TD-vel zárult, ezzel visszahozva a fordítás reményét.
A 3. negyed során számos lehetősége volt a Clevelandnek, hogy 1 labdabirtoklásnyi különbségre visszajöjjenek, de nem tudták kihasználni a lehetőségeiket, sőt, Mayfield egy sack során újabb fumble-t vétett (idén a 3.), ráadásul a már korábban megsérült bal válla, ismét rosszul nézett ki. Ezt a lélektani fölényt is kihasználva, a Cardinals a következő drive-jában végig is ment a pályán, amit egy Hopkins TD elkapás zárt le. A következő clevelandi támadósorozatra még visszajött Mayfield, de már láthatóan sérülten, így néhány scramble illetve futójátékon kívül nem is tudtak egyebet felmutatni. A következő arizonai (7 perces) driveot, egy A.J. Green TD elkapás zárta le és egyben a mérkőzést is.
Mayfieldről azóta kiadtak tájékoztatót, hogy a péntek hajnali, Broncos elleni mérkőzésen, nem fog pályára lépni.

Raiders – Broncos [34-24]

Ezt a meccset megelőzően sajnos nem a szakmai irományoktól volt hangos a sajtó, hanem Roger Goodell botrányáról és lemondásáról. Helyét ideiglenesen Rich Bisaccia vette át, aki ezt megelőzően assistant head coachként, illetve a special team vezetőjeként dolgozott a csapatnál. Az biztos, hogy nem a legkényelmesebb játékosként így egy meccsre készülni, ami elsülhet nagyon rosszul és nagyon jól is. Most inkább az utóbbi érvényesült, ahol talán a csapat tagjai is megkönnyebbülve léphettek a pályára így, hogy véget ért a Raiders körüli kálvária.
A csoportrangadó láthatott a közönség a Mile High-ban, ám csak az első félidő hozott szoros összecsapást a két AFC West csapattól.
Goodell kiválása miatt vagy nem, megmutatta a Vegas mire is lehet képes ezzel az offensezel. Carr nagyon jó formában játszott, az átlagnál kicsivel több pontatlanságát nagy játékokkal kompenzálta, amiben -végre- az reciever szekció (beleértve a TE és RB elkapásokat) segítette, így volt hogy az elkapás után hozott yardokat, vagy egy az egy ellen a védő ellen sikerült megszerezni a labdát a levegőben. A futójáték mérsékelten működött, inkább a redzoneban tudták a futókat használni, szereztek is belőle két TD-t. Ehhez viszont a denveri védelem nem tudott felnőni ezért nem ütköztek komolyabb ellenállásba a vendégek.
A labda másik oldalán viszont akadtak problémák. A futásokon testvériesen osztozkodó Gordon és az újonc Williams 113 yardot hozott össze 22 próbálkozásból, ami egy jó passzjáték mellett teljesen jó.
A jó passzjáték, jobban mondva a jó irányítójátékkal adós maradt Teddy Bridgewater, mivel 3 interception mellé egy fumblet is összehozott. Ez a 4 turnover a Raiders nullájával szemben perdöntőnek bizonyult, így az edzőváltás után, kisebb meglepetésre simán tudott nyerni Denverben a Las Vegas.

Cowboys – Patriots [35-29 OT]

Mondhatnánk, hogy az év egyik legjobb meccsét láthattuk, de szerencsére idén a liga minden hétre tartogat legalább 2-3 ilyen összecsapást, mint ezt. A kickoffot megelőzően relatív sok pontos meccset vártam, mivel Dallas támadóegység jelenléte a részükről szinte ez garantált főleg, hogy idén a Patriots védelme képes a meccsek nagy részét átaludni. Másik oldalról is garantálja a sok pontot a Dallas, mivel a védelmük a liga utolsó harmadába tartozik és a szépen lassan fejlődő new englandi offense is ezt segítheti elő.
Az első félidőben a vendégek háromszor is nagy szívességet tettek a haza(f)iaknak, mert a mérkőzés elején egy elrontott negyedik kísérlet miatt, nagyon rövid pályát kellett teljesítenie a Patsnek és ezt még tetézték két eladott labdával az ellenfél endzonejában. Viszont ezt csak az első negyedben tudták kihasználni Mac Jones vezetésével.
A második félidőben két nagy változás történt a ’Boys szempontjából, hogy sikerült a támadásaikat többnyire pontokra váltani és nem adták már el a labdát, illetve a rengetek buta szabálytalanságot is tudták redukálni, így ki tudott jönni a csapat igazi ereje. A Patriots oldalán pedig egy fumble és egy blokkolt punt után ráléptek és rendkívül konzervatívvá váltak több félpályás negyedik és rövid kísérletnél választották inkább a puntot, valamint a félidő elején inkább lepörgették azt a szűk másfél percet, amit a Dallas hagyott nekik.
A mérkőzés végén Trevon Diggs újabb pickjét TD-re váltotta, azt követően meg egy 75 yardos Bourne touchdownal vezettek a hazaiak, ám még maradt annyi idő hátra, hogy Zuerlein x-re hozza a meccset.
Jöhetett idén a már szokásos hosszabbítás a Pats labdabirtoklásával, amit Nelson Agholor őrületes drop-ja kezdett, majd az első first down után a másodikat nem sikerült már megtenniük. Nem kellett több Prescottéknak, simán végigmentek a pályán és a meccsen nagyot játszó CeeDee Lamb 6 pontos elkapásával húzták be a W-t.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: