Heti Összefoglaló (Week 2, 1/2)

WFT–Giants [30-29]

Szoros meccsel indult a második hét, az NFC East csütörtök esti találkozóján csupán egy ponttal tudott nyerni a focicsapat. A W-t leszámítva felmerülhetnek problémák a Focicsapat háza táján, mivel őket mindig ligaelit pozícióba szoktuk helyezni, ami a védelmüket illeti, de ezen az estén a Giants nagyon szépen tudott ellenük termelni. Köszönhető annak, hogy erre az idényre Daniel Jonest próbálják futásokra is használni, így a futójátékuk sokoldalúbbá válik, illetve a Washington ellen ki tudták küszöbölni a passrush okozta nehézségeket. Jones futójátéka mellett, még Sterling Shepard mutatott kiemelkedőt, aki 9 elkapás / 94 yarddal zárt. Washingtoni oldalon kérdéses volt, hogy Fitzpartick sérülése után, a tavalyi szezon végén jól beszálló Taylor Heinicke vajon tudja folytatni, amit akkor elkezdett. A fővárosiak örülhettek, mert Heinicke egészen jó meccsel zárt: 46/34, 336 yard, 2 TD, 1 INT mérleggel. A probléma, amit majd orvosolni kell az az, hogy a WFT nagy ereje a védelem, és most se labdaszerzés nem jött össze, ráadásul egészen sok yardot benyeltek, ami jobb ellenfelek ellen még fájdalmasabb lehet.
A mérkőzés talán legszebb pillanatai az utolsó Heinicke TD, amit Seals-Jonesnek vágott fel az endzone sarkába és az előtte lévő McKissic elkapás.
A meccset végül egy field goal döntötte el, amit először kihagyott a Football Team rúgója, Dustin Hopkins, de zászló landolt a pályán, ami után megszületett a kérdéses ítélet, bemozdult a Giants védőjátékos és az újra rúgásnál már nem hibázott.

Browns-Texans [31-21]

A mérkőzést Punt-tal kezdte a Browns, amit végül egy „muff catch” után sikerült visszaszerezniük a Texans 35 yardosán. Ezt a hibát kihasználva tudtak vezetést szerezni rögtön a meccs elején. Ezután viszont, a vendégcsapat 2 6 pontos driveot is tudott vezetni, Tyrod Taylor vezérletével, aki a 2. TD-t szerezte egy nagyszerű 15 yardos futással.

A 2. negyed több okból is borzasztóan alakult a Cleveland számára. Egyrészt a védelem, hiába egészültek ki a sérülésből felépülőkkel, a Texans offense ott égette őket, ahol akarta. Másrészt a negyed első harmadában, Mayfield egy interception utáni szerelésben megsérült. Elég rosszul festett a play után, de szerencsére a 2. félidőre már újra a pályán volt. Nem úgy mint, Tyrod Taylor aki a 2. játékrészben már nem ment ki a pályára, térdszalag sérülés miatt (kedden már hivatalossá vált, hogy a péntek hajnali meccsen Davis Mills lesz a kezdő). Mills beállásával jelentősen gyengült a Texans támadóegysége és a 3. negyedben sikerült is a Brownsnak lenullázni őket. Az utolsó negyedben még volt egy fellángolása Culley-éknak, de végül Nick Chubb pontot tett a meccs végére egy 26 yardos futott TD-vel.
Mayfield kapcsán még nem érkezett biztos info, hogy játszani fog-e a hétvégén, de a védelemre így is úgyis ráfér még a csiszolás a Bears elleni vasárnapi mérkőzés előtt.

Panthers-Saints [26-7]

A mérkőzés előtti injury reportban 8 kezdő játékos neve szerepelt a Saints oldalán. Ezenkívül, 6 pozíciós és egyéb edző került COVID listára akik el sem utaztak a csapattal. Így indultunk neki, nem túl optimistán ennek a meccsnek. Ahogy ezt várni lehetett, a Carolina rögtön (3 perc alatt) sikerült is átmasíroznia a new orleans-i védelmen, majd egy halovány Saints drive után, tudták növelni az előnyüket [10-0]. A Panthers offense McCaffrey vezérletével megállíthatatlannak tűnt ezen a napon és ehhez a hiányos Saints védelem abszolút partner volt. New Orleans támadó oldalon, Kamara nem igazán tudott villogni, a passzjátékban pedig ismét az oldschool Winstont láthattuk (2 int). Egyedül a special teamet lehetett dicsérni a fekete-arany mezeseknél, amikor a 2. félidő 1. drive-jában sikerült blokkolniuk egy Panthers Fg kísérletet. Carolina támadó sora sem tudott már a 3. negyedtől annyit villogni és Darnoldnak is sikerült 1 int-t dobnia, de a kötelező pontokat feltették a táblára és a védelmük pedig maximálisan tudta segíteni a jó induló pozíciót.

Jaguars-Broncos [13-23]

Egy hosszú drive-al kezdte meg a meccset a Jax, aminek a végét sikerült TD-vel zárni, majd egy még hosszabb drive-ot láthattunk a Broncostól, amit egy Fg-al sikerült befejezniük. Ezután viszont megrázta magát a denver-i secondary, a Jaguars pedig, 2 puntot és 2 elrontott Fg-t tudott felmutatni. Denver-i oldalon láthattunk néhány nagy játékot, de a legtöbb sikertelen elkapással vagy büntetéssel végződött, de a félidő vége előtt sikerült fordítania a Broncosnak [7-10]. A második játérészt lendületesen kezdte meg a vendégcsapat és nem csak a támadó sor, hanem a védelem is remekelt ebben a félidőben. Lawrence 2 passzát is sikerült lehalásznia a védelemnek, amit csak 1-1 Fg-al „bosszult meg” a Broncos, de végül ez is elégnek bizonyult és győzelemmel távozhattak Jacksonville-ből.


Bears–Bengals [20-17]

A második meccs eredményére ránézünk, akkor akár azt is gondolhatnánk, hogy szoros meccset hozott a két csapat összecsapása viszont, ha a meccs alakulását figyeljük, akkor azért nem feltétlen van így. Ehhez kellett a Bengals pocsék támadójátéka, kezdve Burrow rendkívül rossz teljesítményével, illetve a futójáték gyenge szereplésével. Kijött ebben a párharcban az, amitől tartottak a Bengals hívek, hogy ez a támadófal még mindig elég gyenge, ennek is volt köszönhető, hogy a Bears teljesen elvette azt. Másfelől meg Burrownak sem volt kényelmes a helyzet a sok siettetés miatt, be is nyelt 4 sacket és dobott 3 interceptiont. A chicagói alakulat mondjuk minden segítséget megadott, hogy meccsben maradjon a Cinci, de a negyedik negyedes pick 6-szel és az azt követő field goallal eldőlni látszott a mérkőzés.  A győzelmet leszámítva, olyan nagy örömre Chicagóban is sincsen ok, mivel ők is rendkívül gyenge teljesítményt nyújtottak egy papíron talán gyengébb csapat ellen. Ez köszönhető volt Dalton nagyon biztonsági játékának, illetve annak, hogy a futójáték náluk se működött.
Dalton sérülését követően az újonc Justin Fields lépett a pályára, de játékával hagyott némi kívánnivalót, leginkább csak a futásai mentették meg azokat a driveokat.
A végén mindent egy lapra téve támadott a Bengals, két passzolt TD-vel kozmetikázni tudták az eredményt, de ez nem volt elég a fordításhoz.

Chargers–Cowboys [17-20]

Szoros találkozónak ígérkezett a két brigád találkozása és szerencsére ebben nem is csalódhattunk. Talán a várt pontzuhatag hiánya miatt érezhetünk kis hiányt a lefújást követően, de így élvezetes focit láthattunk. Dallasi oldalról két kiemelendő dolgot tapasztalhattunk, egyik a támadóoldalon rendkívül jól működő futójáték, ami nem feltétlen Zeke Elliotnak, hanem inkább Tony Pollardnak volt köszönhető, akik ketten összesen 180 yardot értek el a földön, 109-71 yard elosztásban Pollard javára. Így nem is volt olyan nagy probléma, hogy a passzjáték nem működött azon a hőfokon ahogy vártuk. Prescott „csak 237 yardot passzolt, 0 TD és 1 INT kíséretében. Szerintem ez jól mutatja a Cowboys offense sokoldalúságat, mert az első héten egy futás ellen remekül védekező csapat ellen hoztak remek passzjátékot, ezen a meccsen pedig a fordítottját láthattuk.
A védelem jól elvette a LA futójátékát ezért Herbyre kellett hagyatkozniuk, amit Trevon Diggs vezetésével egészen jól le is hoztak.
Chargers oldalon hasonló a szituáció, csak a jobb secondaryel rendelkező hazaiak a dallasi passzjátékokat tudta limitálni, viszont a futásokkal meggyúlt a baja. Ez, illetve a két Herbert interception se lett volna akkora baj, ha a -szerintem mérkőzést eldöntő- sok los angelesi szabálytalanságokat nem nézzük. Sajnos viszont ezek nagyon is számítottak, hiába az egészen jól muzsikáló védelem, rendkívül sok támadást akasztottak meg holdingok és egyéb „felesleges” hibák, ezzel rengetek nagy játékot és TD-t fújtak vissza. Ebből Cowboys oldalon kevesebbet láthattunk, így a szoros mérkőzésen ők szerezhették meg első győzelmüket.

Buccaneers-Falcons [48-25]

A címvédő Tampa Bay az első heti nem teljesen meggyőző játéka után, otthon bizonyíthatott. Ahogy azt vártuk, az 1. drive-ot TD-vel sikerült lezárnia, amire a Falcons nem tudott válaszolni. De rögtön a következő Bucs drive-ban sikerült megszereznie az Atlantának egy fumble-t amivel szintén nem tudtak élni. A 2. negyedben viszont megindultak ismét a támadó sorok, amiből ismét a Tampa jött ki valamivel jobban és a szünetre 11 pontos előnnyel mehettek [21-10]. A második félidő már sokkal látványosabbra és egy ideig izgalmasabbnak is tűnt, egy Falcons interception után gyors ütésváltás következett ismét, majd a 4. negyed első felében Matt Ryan 2. int-jét már sikerült visszahordania Mike Edwardsnak td-re. 2 turnover on downs után pedig olyat láttunk amit, 2012. December 30-a óta nem (Zach Brown, Titans színeiben a Jax ellen), Mike Edwarsnak sikerült ismét egy pick6-et szereznie. Ezzel el is döntötte a mérkőzést, amin még egy rekord megdőlt. Brady nevéhez köthető ez a rekord, ugyanis ő az első 44 év feletti kezdő irányító, akinek sikerült 1-nél több meccset nyerni az NFL-ben. Ehhez hasonló rekordok valószínű, hogy idén még meg fognak dőlni és egészen addig frissíthetjük majd ezeket a rekordokat, amíg Ő a pályán lesz.

Ravens–Chiefs [36-35]

Ahogyan azt a hétvége felvezető streamjében is említettük, nagyot kell villantania a Ravensnek ha otthon akarják tartani a „három pontot”. Ez nem feltétlen sikerült végig a mérkőzésen, de a KC utolsó negyedes leolvadása és kulcslabdavesztése miatt nem kellett egy tökéletes játék a győzelemhez. A Chiefsnél szokásosan Mahomes nagyon jól játszott és annyira fájdalmasan a passzjátékoknál nem volt tetten érhető a gyenge fal így tudott is működni. Egyedül Tyreek Hill „nem működött”, aki csupán 3 elkapás / 14 yarddal (+ egy 15 yardos futással) zárta a találkozót. Sikerült levenni a pályáról ezért több feladat hárult a társakra, amit Kelce vezetésével hellyel közzel hoztak. Ami a futójátékot illeti, inkább közeledett a nagy nulla felé, mint bárhova máshova, köszönhető a Ravens D és a gyenge futásblokkoknak. Baltimoreban kellett viszont, hogy Lamar Jacksonnak nagy meccse legyen, hozza az extráit, máskülönben nem nyerhetnek. A két interception (egyik pick 6) árnyalja a képet, de sikerült kijavítani a hibáit és 1 passzolt és 2 futott TD mellé felpakolt 239 yardot a levegőben és 107-et a földön. A kansasi front seven gyengélkedésének köszönhetően, még a nagyon viseltes futóosztag is nagyban hozzáadta a részét, egészen 251 yardot haladt a Ravens a futtatva a labdát egész mérkőzésen. A meccset eldöntő szegmens nem csak maga a fumble volt, amit Clyde Edwards-Helaire vétett másfél perccel a lefújás előtt, hanem az, hogy amikor rákényszerül a Chiefs, hogy ráüljön az eredményre és égesse az időt a futójátékokkal, az a gyenge támadófal miatt nem működik. Pluszban intő jel lehet számukra, hogy az első két meccsen csak úgy nyelték a pontokat, mint kacsa a nokedlit.
Egy szó mint száz, a Ravens örülhet, hogy a meglepetés vereség után egy meglepetés győzelmet arathattak, a KC-nek meg muszáj rendezni a sorokat a védelemben és a O lineban egyaránt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: