Heti Összefoglaló (Week 1, 2/2)

Titans-Cardinals [13-38]:

Tennessee offense rengeteg hibával kezdte meg a mérkőzést, ez főleg az arizoniai front7-nek volt köszönhető. Az 1. negyed felénél már egy fumble-t is kikényszerített Chandler Jones, amit Corey Peters vitt vissza (5yardra lévő) endzone-ba, ám ezt visszafújták a sporik és 1&goal-al jöhetett vissza a Cards támadóegység. Végül 3. kísérletre sikerült Murray passza Hopkinsnak, akik a frissen érkező A.J. Green-nel egész meccsen szemet gyönyörködtetően játszottak. Több nagy játék is érkezett az Arizonától, a labda másik oldalán is egész meccsen magabiztos játékot mutattak, az előbb említett Jones-al, aki végül 5 sack-ig és 2 kiharcolt fumble-ig jutott, ezzel megközelítve Derrick Thomas 1990-es, 1 meccsen 7 sack-es rekordját. A Titans a labda egyik oldalán sem tudott még közepesen jól sem teljesíteni, Tanehill végül 1TD, 1Int és 2 vesztett Fumble-el zárt, Derrick Henry pedig 77 total yardig jutott.

WFT-Chargers [16-20]:

Izgalmas és szoros meccset vártunk ezen a mérkőzésen, egészen a 2. negyed közepéig nem is igazán látszott, hogy bármelyik csapat felül tud majd kerekedni a másikon. Herbertnek volt néhány villanása a 2. negyed során, de a meccs döntő momentuma, egyértelműen Ryan Fitzpatrick (csípő) sérülése volt, amit egy sack során szenvedett el a 2. negyed 7. percében. Taylor Heinicke nagyszerűen ugrott be a Football Team-be, ez a szerep pedig már tavalyról ismerős lehetett neki, de a kényszerű csere után érezhető volt a lendület és önbizalom csökkenése a WFT-nél és végül hiába fordítottak a 3. negyed elején, az előny nem tartott ki. Heinicke végül 119.3-as passer rating-el zárt, a másik oldalon Herbert pedig 300 passzolt yard fölé jutva 1TD és 1Int mellett, 85.1-es mutatóval zárt.
Nem sokkal a mérkőzés után Curtis Samuel is short-term IR-re került, az elkapóra leghamarabb a 4. héten számítanak majd Washingtonban.
Péntek hajnalba a WFT már újra pályára kell lépjen (Giants ellen), az említett játékosok nélkül, amivel jóval megfogyatkoztak a győzelmi esélyeik.

Saints-Packers [38-3]:

A forduló talán legnagyobb meglepetését láthattuk a Floridában megrendezett NFC derbin, és nem is feltétlen a NO-i győzelem, hanem a végeredmény és a pályán látott diferencia miatt. Hét eleji Podcastben már kiemeltük A. Rodgers talán eddigi legalacsonyabb Fantasy pontját, ami szorosan összefügg a pályán látottakkal is. Az első 3-3 drive-ban már érezni lehetett, hogy a Saints nem csak magáért küzd ezen a meccsen és ezt a labda mindkét oldalán megmutatta a csapat. Halftime-ra 17-3-as előnnyel ment a Saints és tudjuk, hogy ha Sean Payton 2 TD-s előnnyel megy le a félidőben, akkor nem igen szokott veszíteni (alapszakaszban).
A 2. félidő még borzasztóbban indult a Packers számára és nem is lett jobb már a meccs végére sem. 2. félidőben 6 alkalommal volt a GB offensenél a labda, amiből, 2 Int, 1 turnover on downs, 2 punt és 1 fumble született. Emellett a Saints, mind védekezésben, mind támadásban lesöpörte a tavalyi NFC döntős gárdát. A nézők talán legnagyobb része Jamies Winston (pontos?!) játékán lepődött meg, bár 1 hosszú passzon kívül nem kértek tőle többet (az mondjuk egy 55 yardos TD lett), így a 200 passzolt yardot sem érte el, de a red zone hatékonysága és az 5 passzolt td-je elég bíztatónak bizonyult.
Itt sem maradtunk (sajnos), sérülés nélkül, ugyanis a frissen hosszabbított Marshon Lattimore hüvelykujj sérülést szenvedett (később kiderült hogy műteni is kell) így valószínű, hogy több hét kihagyása vár rá. Illetve a new orleans-i csapatnak nélkülöznie kell néhány hétre Marcus Davenportot (mellizom sérülés) és Erik McCoy centerüket is (vádli).

Giants-Broncos [13-27]:

Giants-től idén egyértelműen mindenki előrelépést szeretne látni, de ez az első heti meccsük inkább visszalépésnek tűnt. Barkley limitált szerepet kapott és a védelem sokszor preseason környéki káoszba süllyedt. Shephard nagy játékán kívül túl sok optimizmusra okot adó jelet nem láthattunk new york-i oldalon. Broncos-nál pedig Teddy játéka és főleg a zseben belüli vagy a zsebből való kimozgások, kellemes meglepetések voltak. Meccs eleji Fg után csak az 1. félidő utolsó másodperceiben tudta visszavenni a vezetést a Denver. A meccs legnagyobb momentumát talán a 3. negyedben láthattuk, egy denveri támadás során, amikor a Giants 4yardosáról egy 4&1 kísérlettel (10-7es Broncos vezetésnél) Bridewater hatalmas menekülésbe kezdett és végül Albert Okwuegbunamot találta meg egy rövid passzal, aki 3 yardról bevetődve szerezte meg a csapat 2. touchdownját és lépett el így 2 labdabirtoklásnyira a Denver, amit a new york-i kékek már nem tudtak leküzdeni.

Rams-Bears [34-14]:

Matthew Staffordra volt talán a legkíváncsibb mindenki. Miután a nyitó driveja a Bearsnek egy interceptionnel ért véget, elég hamar érkezhetett is a Stafford által vezetett Rams offense. Egy 6 yardos futás és egy 7 yardos passz után pedig érkezett is az első nagy játék, amit Van Jefferson kapott el a Bears 12 yardosán és mivel 2 védő is érintetlenül viharzott el mellette, teljesen nyugodtan állhatott fel és kocoghatott be az end zoneba, ezzel egy nagyszerű bemutatkozást elősegítve Staffordnak.

Az int. és az utána szinte rögtön bekapott TD teljesen összezavarta a Bears offense-t, amit az első félidő végéig, látszólag, nem is tudtak levetkőzni. Szünetre “csak” 13-7-es Rams előnnyel mentek a felek, aztán a 2. félidő nyitó drivejában ismét TD-t tudtak szerezni a Kosok. Ezután még jött egy 6 pontos “lövés váltás”, de a 3. Rams TD-re már nem tudott válaszolni a Bears, viszont Staffordék 27-14-es előnyben sem kapcsoltak ki és egy majd 7perces drive végén ismét 7 pontot tettek fel a táblára, amivel a végeredmény is megszületett.
Néhány snapnél láthattuk Justin Fields-et is a pályán és egy futott TD-vel jelezte, hogy Rá, bármikor számíthatnak Matt Nagy-ék. Számomra nem kérdés, hogy idén kezdeni fog Fields, a kérdés csak az, hogy mikor látják be végre az edzői stábban, hogy vele fognak tudni meccseket nyerni…

Raiders-Ravens [33-27 OT]:

Egy végletekig kiélezett mérkőzéssel indult az 1. hét és egy hasonlóan kiélezett (ha nem kiélezettebb) meccsel zártuk az alapszakasz 1. hetét. A meccs előtt már tudtuk, hogy a Ravens RB poszton igencsak megfogyatkozott, de a front officeban sem aludtak az elmúlt 1-1,5 hétben és 3 korábbi remek futót sikerült legalább a PS-ba igazolniuk. Végül Latavius Murray kapta meg a lehetőséget Baltimore-nál és kezdésnek egész jó teljesítményt nyújtott a néhány napja szerzett futó. A mérkőzés meglepetés embere mégsem a Ravensből emelhető ki, hanem Las Vegasból. Bryan Edwards egy egészen parádés teljesítményt nyújtott, bár csak 4 elkapása volt, de ebből 81 yardot pakolt össze és a kulcspillanatok egyik főszereplője volt, Darren Waller mellett. Kissé langyosan kezdődött a meccs, több puntot láttunk mint jó passzt, de a félidő végére azért mindkét csapat pakolt fel pontot az eredményjelzőre (10-14). Második félidő is hasonlóan kezdődött mint ahogy az első, de egy baltimore-i fumble után beindult a Raiders és egy TD-vel egyenlített (17-17). Ami ezután jött, arra csak azt tudom írni/mondani, hogy mindenki nézze vissza aki nem látta, mert nem csak pontokban, hanem gyönyörű egyéni megoldásokban gazdag végjátékot láthattunk. A 3 TD driveot, 2 Fg drive követett, amiben nagy szerepet játszott mindkét csapat védelme. 37mp-el a vége előtt érkezett egy Ravens Fg, amire Derek Carr-éknak 2 nagyszerű pálya közepét támadó passz játék volt a válasz (mindkétszer Edwards elkapással), 7mp-el a rendes játékidő letelte előtt pedig 55 yardról értékesítette Daniel Carlson a field goal kísérletét, amivel mehettek a hosszabbításra a felek.
[Egyébként ezt a meccset és a következő jó néhány MNF-t a Manning fivérek tolmácsolásában is követhettük, ezt is ajánlom megtekintésre mindenkinek ;)]
A hosszabbításban pedig érkezett a “megszokott” dráma, egy Derek Carr int után a Ravens 27 yardosán érkezett meg Carl Nassib és vitte földre Jacksont, miközben a labdát is sikerült kiejtenie (kiütni a kezéből).

Így már egy FG-al is megnyerhette volna a meccset a Raiders, de ahogy ismerjük Grudent (és a tökeit) nem a rugó csapat érkezett a pályára. Egy 1 yardos Drake futás után viszont már a Special Team tagjai mentek fel és egy kis káoszt “eladva” sikerült egy Delay of Game büntetést benyelniük. Majd a mérkőzés utolsó játéka lepett igazán mindenkit (főleg a Ravens secondaryt) amikor Derek Carr a sack elől hátrálva löbbölte az 5 yardosra, Zay Jonesnak a labdát aki olyan üresen volt, mint Augusztus 20-a után a Balaton part, majd bekocogott a end zoneba, ezzel lezárva a mérkőzést.

fagyospuding

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: