Szezonfelvezető #5 AFC South

A végeredményt tekintve talán nem lesz túl izgalmas csoport az AFC déli kvartettje ebben a szezonban. Cserébe számtalan kérdést rejt mind a négy csapat jövője. Három gárdánál is a QB posztról szólt a nyár. Ketten jó eséllyel pályáznak a rájátszásra, egyikük pedig nem is annyira titkos contender is lehet.

Houston Texans

Photo by Carmen Mandato/Getty Images

Szépen lassan minden arc eltűnik Houstonból, akikkel az utóbbi években azonosítani lehetett a csapatot. Deshaun Watson – mint utolsó mohikán – jövőjét pedig végeláthatatlan kérdőjelerdő rejti. A szexuális zaklatásokkal vádolt irányítóhoz, akarata ellenére ragaszkodik csapata, a 25 éves zseni menekülne ebből az egyoldalú kapcsolatból. Mert az kétségtelen, hogy Watson a posztján, a legszűkebb elit tagja, épp ezért merül fel időről-időre egy-egy iránta érdeklődő csapat neve a médiában. A kérdés az, hogy játszhat-e és ha nem, akkor meddig nem. Az is kétségtelen, hogy évekre meg lesz bélyegezve, az ügy kimenetelétől függetlenül, így PR menedzser legyen a talpán, aki majd bejelenti új csapatánál Watsont a közösségi médiában, egy esetleges trade után. A Texans hogyan tudná megtartani őt? Ha ártatlan, sehogy.
Az új GM, Nick Caserio és az új vezetőedző, Davi Culley nincs irigylésreméltó helyzetben. Tavaly négy győzelmet szedett össze a csapat, innen egyelőre nem tűnik úgy, hogy fejlődni tudnának, pláne, hogy a sorsolásuk sem könnyű. J.J. Watt, Will Fuller, Benardrick McKinney és már Randall Cobb is a nevesebb távozók listáját gyarapítja. Egy jó cserét sikerült összehozniuk, Marcus Cannon megszerzésével, valamint Shaq Lawson is hasznos lehet, Cobbot pedig jól pótolhatja Anthony Miller. A további üzletpolitikát pedig a … zavarosban halászáshoz lehetne hasonlítani. Aki él és mozog, gyakorlatilag Texans játékos lett a szabadügynökpiacról, ha minőséggel nem megy, mennyiséggel igyekeznek foltozni a lyukakat.

Nyilván a legnehezebb Watson esetleges pótlásának megoldása, ami egy kifejezetten pass-heavy év után, további problémákat okozhat. Úgy néz ki, Tyrod Taylor lesz hivatott átvezetni a houstoni gárdát ezen a nehéz időszakon, aki nem a legpocsékabb irányító, de sok extrára nem számíthatunk tőle. Ami kifejezetten pozitív, hogy Watsonhoz hasonlóan, ő is ki tudja venni a részét a futójátékból. Kell is villantania, mert könnyen járhat úgy, mint legutóbbi két állomáshelyén. Clevelandben egy sérülés után Baker Mayfield, majd Los Angelesben Justin Herbert szorította ki idő előtt a kezdőből. Most ismét egy újonc, a harmadik körben draftolt Davis Mills küldheti padra.

Cannon mellett Justin Britt érkezett a támadófal megerősítésére, így Laremy Tunsillal és Tytus Howarddal kiegészülve, egész pofás egységet alkothatnak. Az elkapók közül Brandin Cooksnak titokban egy remek kis szezonja volt, Coutee egyre többet van pályán, az újonc Nico Collins is sok játékra számíthat. A frissen érkező Chris Conleyval és Anthony Millerrel kiegészülve, komoly csata várható a valódi WR2 pozícióért. Már ha bárkit érdekelnek a Texans házon belüli csatái. Jordan Akinsnek szintet kell lépnie, és a futóknak is nagyobb szerepet kell vállalniuk a passzjátékokból. Az a futószekció pedig igazán érdekes, és nem azért, mert “jó” lenne. David Johnson mellé érkezett Phillip Lindsay, Mark Ingram és Rex Burkhead is. Rég láttuk őket csúcsformában. Ha nem lesz Watson, akkor pedig több futásra számíthatunk, a Texansnal pedig csak a Steelers termelt kevesebb yardot a földön tavaly.

A gyenge secondary mellett pedig, a Texans engedte a legtöbb futott yardot az előző szezonban. Számos új játékos érkezett a védelembe is, akik kiegészítőként nem rosszak, de előrelépést nem jelentenek. Maliek Collins, Kevin Pierre-Louis, Kamu Grugier-Hill, Jordan Jenkins, Christian Kirksey, Terrance Mitchell, Desmond King, hogy egy párat említsünk. A secondaryban Bradley Roby és Justin Reid képes kiemelkedően játszani, a front sevenben pedig Zach Cunningham jelenti a minőséget, aki tavaly a legtöbb szerelést jegyezte a ligában. A Texans pass rush nem volt borzalmas, de ne felejtsük el, akkor még J.J. Watt is a fedélzeten volt. A védőfal közepén Ross Blacklock és Charles Omenihu foglal helyet, a két edge játékossal együtt komoly szerepük lehet idén, mert az új defensive koordinátor (mert persze az is új), Lovie Smith az egyik legritkábban blitzelő csapat feje volt, mikor utoljára az NFL-ben dolgoztt (2014-15, Tampa).

A Texans szépen lassan túléli Bill O’Brian hagyatékát, cserébe új falakba ütközik. Hosszú és kínkeserves újjáépülés lehet ez, kevés sikerrel, de rengeteg mémmel. Remélhetőleg.

Indianapolis Colts:

wrtv.com

Egy hirtelen visszavonuló, Andrew Luck kaliberű játékos bármelyik csapat teljesítményét visszavetné, a Colts azonban hamar magára talált. Mindezt úgy, hogy rövid időn belül, három különböző kezdőirányítóval vág neki a szezonnak. Jacoby Brissett és Philip Rivers után, Carson Wentz ragadja meg a kormányt (aki máris egy sérüléssel kezdte a felkészülést, de a hírek szerint, az alapszakaszra bevethető lesz). Wentz teljesítménye az utóbbi másfél évben nem egy NFL QB benyomását keltette. Amibe viszont minden Colts drukker kénytelen kapaszkodni, az a tény, hogy az ex-Eagles legjobb évében, a jelenlegi vezetőedző, Frank Reich volt a támadó koordinátor Philadelphiában. Ha más nem is, ő tudja, hogy mire képes Carson.

A körülmények pedig adottak. Van egy hasonlóan minőségi fal, és egy (két?) fokkal jobb kiszolgáló személyzet. Még Anthony Castonzo visszavonulása után is, a liga egyik legjobb támadófalát találhatjuk a Coltsban, ami a neveket illeti. Nelson, Glowinski, Braden Smith és Ryan Kelly mellé, az achilles szakadásból lábadozó, korábbi 1/1 érkezik Eric Fisher személyében, nyolc évnyi Kansas után. De Sam Tevi és Julian Davenport is a fal baloldalát hivatott erősíteni, meglátjuk ki válik be, a lényeg, hogy nem aprózzák el Wentz megvédését, aki nem csak sérülékeny, de az utóbbi öt évben ő jegyzi a liga legtöbb fumblejét. Valójában gond nélkül hoznia kellene Rivers tavalyi teljesítményét (aki a legkönnyebb sorsolást kapta), kérdés, hogy mennyi terhet raknak rá, mert a szezon második felében, már sokkal inkább dominált a futójáték a playhívások során.
Ami érthető is. Annak ellenére, hogy futásblokkolásban a Colts fala nem top, a Texansszal ellentétben, itt egy kellemes problémát jelent a futószekció. Hiszen a másodéves Johnathan Taylor kiválóan élt a lehetőségeivel, amit Marlon Mack kiesése jelentett. De utóbbi is visszatér, és még ott van Nyheim Hines, aki az egyik legjobb opció a ligában a backfieldről, ha passzra kerül sor és még Jordan Wilkins is remek kiegészítő. Sokat könnyíthetnek Wentz melóján. Remélhetőleg T.Y. Hilton hamarabb megtalálja vele a közös hangot és régi önmagát idézi  (neki egyébként jó eséllyel összejön idén a tízezredik elkapott yardja karriere során). Mo Alie-Cox és Jack Doyle jó tight end párost alkot, Michael Pittman ígéretes fiatal és Parris Campbell is az lehetne, ha egészséges tudna maradni.

A védelem a felső harmadban teljesített futás és passz ellen is. Justin Houston mellett komoly távozójuk Anthony Walker, az ő helyét Bobby Okereke veszi át, a liga egyik legjobb linebackere, a kasszát robbantó Darius Leonard mellett. A védőfalban DeForest Buckner remekelt, mellé pedig a fal szélére, a remek sztorit hozó, frissen draftolt Kwity Paye kerülhet, ők ketten pedig komoly migréneket okozhatnak. És szinte muszáj is nekik megoldani, mert a Colts a második legkevesebb blitzet küldte tavaly a csapatok közül (és a második legtöbbet zónáztak). Így jegyzett Buckner 9,5 sacket, valamint 26 QB hitet. Hátul a másodéves safety, Julian Blackmon remek fogásnak bizonyult. Xavier Rhodes, Kenny Moore és Rock-Ya Sin társaságában jó egységet alkot.

A Coltnsak mostanában lenne a legfontosabb megtalálniuk hosszú távra az irányítójukat. Egy lassan öregedő Tannehill és két újjáépülő gárda mellett, illene visszakerülni a csoportjuk élére. Rengetegen imádkoznak Wentzért, ebben biztos vagyok.

Jacksonville Jaguars:

jaguarswire.usatoday.com

Azt hiszem nem kell senkinek ecsetelni, hogy miben is reménykednek a Jaguárok. Az utóbbi tíz évben ők nyerték a legkevesebb meccset, és csak egyszer zártak pozitív mérleggel (akkor mondjuk konferencia döntőig mentek, de inkább a defensenek volt köszönhető). Jacksonvilleben mindenki abban bízik, hogy az új szerzemény hátára veszi a csapatot és újra kompetenssé teszi azt. Ez az ember nem más, mint Tim Tebow, aki tight endként próbál visszakerülni a liga körforgásába.
Viccet félretéve, 2018-as visszavonulása után, első NFL-es állásaként, Urban Meyer megkapta a Jaguars vezetőedzői pozícióját, és hozzá Krisztus második eljöveteleként aposztrofált, Trevor Lawrencet. Zengett már róla eleget a média, a kérdés itt az, hogy mennyire gyorsan tudnak összeszokni és felvenni a liga ritmusát. Illetve, hogy a média az előzetes hypehoz képest, hogyan fog ítélkezni. Mert az utóbbi tíz évben kevés olyan irányító volt, aki már első évében robbantot, ezt egy újjáépülő csapattal és egy kezdő vezetőedzővel, talán még nehezebb lesz elérni.

Mindenesetre, van egy elég potens fala. Cam Robinson, Andrew Norwell, Brandon Linder, A.J. Cann és Jawaan Taylor papíron jól hangzik (említsük meg Walker Little draftolását is). Mondjuk pont futásban voltak jobbak, ennek is köszönhető az undrafted James Robinson szárnyalása, aki bár szép számokat hozott, az advanced statjai már árnyalják a képet. Talán így jöhetett szóba Trevor cimborája, Travis Etienne, akit szintén az első körben draftoltak. Az ő szerepe még mindig nincs konkretizálva, Meyer reméli, hogy egy multitálentum, mert a hírek szerint elkapóként is tesztelgeti. Ahol egyébként elég sokoldalú egység jött össze. DJ Chark lehet Trevor elsőszámű célpontja, aki szerződésért fog játszani, mellette Laviska Shenault, aki igen tisztességes rookie szezont hozott össze. Érkezett még Marvin Jones a Lionsből, aki szintén jó évet zárt, de talán most jóval kevesebb célpontból kell majd alkotnia. Ha az említett Tebow nem válik be, akkor tight end poszton, blokkoláson kívűl nem sokra számíthat Lawrence, ott a leggyengébb a támadószekció.

Az új defense koordinátor az a Joe Cullen, aki az előző öt évben, a Ravens védőfalának edzője volt. Hogy mennyit hoz magával onnan, jó kérdés. A tehetség megvan a Jags védelmében. A Myles Jack – Joe Schobert alkotta linebacker duó parádés, ahogy a Josh Allen és Chaisson alkotta edge poszt is jól cseng. C. J. Henderson sem volt rossz draft tavaly. Legalább négy új kezdő is kerül a védelembe, akiket (az újoncot leszámítva) talán túl is fizettek, de hé… nekem mindegy. Roy Robertson-Harris a falba, Shaquill Griffin, Rayshawn Jenkins és Andre Cisco a secondarybe érkezett. Egyik sem tűnik game-changernek, de ártani nem ártanak.

Hosszú út áll még a Jacksonville Jaguars gárdája előtt és nagyon remélik, hogy a legfontosabb építőelemet már meg is találták. Lawrenceben mérhetetlen potenciál van, és ez a keret közel sem olyan rossz, mint amiket az eredmények indukálnak, de már az óriási siker lenne, ha a következő három évben wild card meccset játszanának. Hajrá.

Tennessee Titans:

titanswire.usatoday.com

Pár hete még a Titans holtszezonját ítéltem az egyik legrosszabbnak, főleg a secondaryben történt személyzetváltás miatt. A pass rush hiánya is visszatérő probléma, valamint az is kérdés, hogy meddig terhelhető még Derrick Henry. Adja az ég, hogy minél tovább, de már lassan az évi 400 labdacipelés felé tendálunk. Tavaly 378-szor kapta meg a labdát, ami 66-tal több kísérlet, mint amit a második helyezett, Dalvin Cook jegyzett (aki mondjuk kihagyot két mérkőzést, szóval sanszos, hogy közelebb zárt volna Henryhez), a dobogó harmadik fokán pedig már több, mint száz futásnyi különbséggel találjuk Josh Jacobsot. Persze, ami működik, azt kár lenne elrontani. A Titans támadóegysége tavaly top5-nek bizonyult, a legtöbbet futó gárda az övék volt, viszont passzjátékban is roppant hatékonyak tudtak maradni. Külön öröm, hogy a támadófal nagyja egyben maradt. Az egyik legalulértékeltebb egység az övék a ligában, tavaly ráadásul Taylor Lewan alig volt bevethető. Az ő visszatérése mellett, a draft második köréből jön Dillon Radunz a jobb oldalra, aki szintén tényező lehet.

Tannehill feltámadása mesébe illő. Még ha a szemnek nem is kedvez mindig a játéka, a statisztikák alapján az utóbbi években a legszűkebb elit tagja a 33 éves irányító. Az egy nagyon izgalmas kérdés lesz, hogy az ellenfelek hogyan fogadják majd idén. Hiszen – a Henry jelentette fenyegetettség okán – Tannehillel szemben, leginkább egy mélységi safetyvel álltak fel az ellenfél védői, hogy minél több ember legyen a boxban. Ebből adodóan a Titans irányítója játszott a legtöbbször play-actionből. Ez várhatóan változni fog, hiszen Julio Jones személyében egy igazi x-faktor érkezett a csapatba, aki Henryhez és a liga egyik legjobb elkapójához, A.J. Brownhoz hasonlóan, egy fizikai képtelenség. Jó ötlet lesz kitalálni, hogy akkor kin is legyen a hangsúly védekezés szempontjából. Julio mellett Josh Reynolds érkezett, nagyon pofássá téve a WR osztagot. Ők ketten hozzák a távozó Corey Davis számait, aki ugyan karrierévet zárt, de sokat köszönhet Brown puszta jelenlétének. Viszont Jonnu Smith elvesztésével a tight end poszt elég vékonynak tűnik.

Malcolm Butler, Adoree Jackson, Kenny Vaccaro, Desmond King, Kevin Byard. Csodásan hangzó secondary, és remekül is játszottak. Na, Byard az egyetlen aki maradt. Az tény, hogy manapság már egyre kevésbé kell egy átlagon felüli defense, hogy bajnokságot nyerjen egy csapat, ha mellette van egy elit támadóegységed. De ez mégiscsak erős. Az említett fiatalemberek pótlását pedig nem feltétlen sikerült megoldani. Cornerback posztra érkezett Janoris Jenkins és a sérüléséből visszatérő, másodéves Kristian Fulton, akiben reménykedhetnek. Byard mellett Amani Hooker várható a kezdőbe, aki egy korrekt safety, de ennél több kell, mert a Titans jelentősen jobban teljesített két safetys felállással tavaly, mint single-highban, Byard felől pedig nincs kétségem. Mondjuk, figyelembevéve, hogy a nevek ellenére tavaly, például mély passzok ellen igen gyalázatosan teljesített az egység, talán indokolható a vérfrissítés.

A pass rusht hivatott erősíteni Denico Autry és Bud Dupree megszerzése. Jayon Brown felépülésével és Jeffery Simmons szintlépésével, nagyon ígéretesnek néz ki a front seven, előre tekintve is, Harold Landryvel és Rashaan Evansszel kiegészülve, egy tehetséges, fiatal magot alkothatnak. A passz védekezésből többet kell kivenniük nekik is, mert az előző szezonban a Titans játszott a leggyengébben a tight endekkel szemben.

A legfontosabb változás azonban a pálya szélén keresendő. Arthur Smith, a tavalyi offenzív koordinátor már a Falcons fedélzetén van. Ne legyenek kétségeink, a play hívásai nem csak annyiból álltak, hogy “nyomjátok Henry kezébe, aztán uccu”, kérdés, hogy mennyire akarja átszabni a csapat fazonját Todd Downing. Julio érkezésével még inkább kiszélesítheti a pályát, aki amúgy blokkolásban is remek, szóval az sem kizárt, hogy Tannehill idén nem passzol. Downing volt már támadó koordinátor, 2017-ben a Raidersnél. Akkor hat győzelemre futotta, azóta tight end edzőként ténykedett (hát és pont ott kell szintet lépnie Anthony Firksernek). A Titans a legesélyesebb idén is a csoportgyőzelemre, ha a védelem összeáll, egy Super Bowl szereplés sem lenne túl meglepő.

főpap

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: